Magyar csikós (festett, sorszámozott kiadás)

Hunikum termék
   Készítette: Varczag György
   Festette: Angyal József

   Sorszámozott

Leírás:
A csikós jellegzetesen magyar mesterség.
A 19. században a jószágokat a nagy kiterjedésû pusztákon tartották. A pásztorok a jószággal együtt kora tavasztól késõ õszig kint laktak a pusztán, sõt a telet is kint töltötték az állatokkal. Ennek elõnye az volt, hogy csak az egészséges állatok maradtak meg.
A pásztorok királya mindig is a csikós volt. A csikós a ménesek õrzését végzõ, kemény ember, aki sokszor éjjel-nappal nyeregben ült. A csikósok maguknak a legjobb, leggyorsabb lovat választották ki a ménesbõl. A ménes terelése, a csikók nyereg alá törése, a lovak kifogása a ménesbõl tartozott a feladatai közé. Munka után, amíg a lovak békésen legelésztek, volt idõ a lovakat és saját ügyességüket kipróbálni. Ilyenkor különbözõ mutatványokra is tanították lovaikat.
A lovak fektetése abból az idõbõl származik, amikor a szegény legény, vagy a pusztai betyár a fegyveresek elõl úgy bújt el a pusztán, hogy lovát lefektette egy cserje vagy egy földbucka mögé, majd õ maga a lova mögé bújt. Arra is megtanította lovát, hogy ilyenkor csendben legyen, ne nyerítsen, ne horkantson, akkor se ha puskaropogást, ostorpattogást hall.
Az ültetés természetellenes mód a ló számára, mégis teljesítette gazdája kérésére.
A csikósok legfontosabb munkaeszköze a karikás volt, ezzel terelték a ménest, de szabadidejükben a csergetésben is kipróbálták tudásukat. Ma már a csikósok is másként élnek, de az elõdök tudását, hagyományait õrzik és továbbadják a következõ csikós nemzedéknek.
A csikósok ruházata, felszerelése:
Ruházat: bõszárú ing-gatya, mellény, nyáron szûr, télen hosszú bunda tartozik hozzá. A kalap általában felhajtott karimájú, fekete színû, árvalányhajjal.
Ostor: rövid nyelû, hosszú, fonott bõr szíjjal. Legtöbbször maguk készítik, faragják-fonják.
Patrac: váz nélküli nyereg, nincs rajta heveder, amely a ló hasa alatt rögzítené.